„Mivel is töltsük az utolsó pár napunkat Thaiföldön” - forgattam az Útravaló sorozat Thaiföld c. remekművét (Thomas Cook - ha már voltál olyan balfácán hogy megvetted, égesd el rituálisan), és felfedeztem benne a Rose Garden nevű parkot (István szerint hívjuk „kulturális komplexumnak”). Már a könyv is írta, hogy túlságosan üzleties, de mivel Koh Sametre is azt írta a kedves szerző, hogy milyen szép és jó, nem hittünk neki.

A Rose Garden Bangkoktól kb. 30 km-re található. Fogtunk egy taxit, és elkocsikáztunk vele a parkba - a sofőr ügyesen eltévedt, de miután ordítva mutogattuk neki az útszéli táblákat, merre kell mennie, hamarosan megérkeztünk. Megvettük a fejenként 700 baht-os belépőket, és besétáltunk. A park szép és nagy, és tiszta, és szép meg nagy is.

Az első látnivaló részemről mindenképp az Orchidea Garden volt. A „garden” kb. 4×4 méteres alapterületű izé volt, benne kb. 5-6 fajta orchidea bokorral, de ez azért kötelezően tetszett, mert mégiscsak a kedvenc virágom. Kicsit arrébb néhány flamingó tollászkodott. Kitaláltuk, hogy kéne enni is valamit, a bejáratnál kapott térképen pedig találtunk néhány éttermet. Első csalódás: A néhány étteremből egyikbe se mehettünk be, mert rendezvény volt – vagyis turistacsoportok falták az ételt, és mivel mi szakadt hátizsákos turistáknak néztünk ki, nem idevalóak vagyunk.

Egyébként itt minden nap ¾ 3-kor különféle thai kulturális rendezvények várják a látogatókat., így elsétáltunk a Thai Villages-hez, hiszen itt kezdődtek a programok. Jobb híján magunkba tuszkoltunk pár csomag chipset és jégkrémet, majd megbámészkodtuk a kerítésen túl ácsingózó elefántokat. Volt nagy elefánt, meg volt aranyos kis elefánt, és voltak ostoba japán turisták, akiknek szerencsétlen elefántokat leparancsolták a földre, így ők ráülhettek a térdükre, az elefántok pedig megormányozták a fejüket, ők pedig jól lefotózták egymást. Az elik egyáltalán nem úgy néztek ki, mint akik csak ezért szeretnek reggel felkelni… Eljött az idő, beengedték a látogatókat. Keringtünk kb. 1 órát, és úgy döntöttünk, hogy ebből elég volt. Mű épületek, mű folyó, mű táncosok (még csak a képekről láttuk), mű kézművesfalu, unatkozó mű-falusi thaiok. Borzalmas volt. Egyetlen érdekes dolog volt, hogy láttuk, hogyan készül a selyem, a selyemhernyó gubójából. Úgy döntöttük, hogy visszamegyünk Bangkokba, és csinálunk valami mást, az legalább hasznos. Kifele menet találtunk egy baromi jó éttermet (csak thai-ok ültek benne), kajáltunk egy jót, és jól elfelejtettük az egész borzalmas helyet.

Tanulság: Arra jutottunk, hogy ez az egész park egy amerikai, vagy európai befektető elvetélt ötlete lehet. A thaiok nem ilyenek. Most néztem meg, egy szállodai szoba itt minimum 3,000 baht, a legmagasabb 23,500 baht (117.500 forint). Cserébe láthatsz egy folyót az ablakból; és valljuk be, nagyjából ugyanilyet láttam Kambodzsában, 40 dollárért, szintén az ablakból, nem mű kambodzsai emberekkel.