Sok furcsaság sülhet ki abból, ha az ember fog néhány fiatal nőt és bezsuppol egy kocsiba egy GPS-szel (későbbiekben Józsi, José, Juan), egy térképpel, egy rakás ruhával, és azt mondja, irány Görögország.
Ha lehetne forgatni road movie-t, én biztos erről készíteném. Vagy az év legviccesebb filmje kategóriára pályáznék eséllyel vagy a Görögbe zárva (My life in ruins) című filmhez hasonlóan nagy bukást szenvednék el. Hogy miért is? Mert a poénokat, élethelyzeteket csak az érti meg igazán, aki egyrészt volt már Görögországban - ez a könnyebbik eset -, másrészt a szebbik nem képviselője, ami társadalmunk nagyjából felére igaz.
Ezen tények fennforgása miatt megpróbálok egy olyan általános leírást közzétenni, amire Hellénföldön számítani lehet, ha az ember fia-lánya arrafelé kószál.

2009-ben három teljesen eltérő típusú, ám státuszukat illetően egyforma – szingli - hölgyemény ült be egyikük Suzuki Swiftjébe augusztus 15-e szombat éjjel 3 óra 15 perckor annak érdekében, hogy ellátogasson a mítoszok és legendák, valamint – ez természetesen nem utolsó sorban említendő – az Adoniszok földjére.
Az előzetes rémhírekkel ellentétben minden határon átsuhantak, kivéve a magyar-szerbet, ahol a nem túl kellemes „hovámésznyisski” mondatszerkezettel szembesültünk. Innentől viszont a határ védelmére kirendelt szervek kitűnő és felettébb figyelmes fogadtatásban részesítették fent említett három nőszemélyt, amelyeket először a tre grácia, majd a tri madame, végül a three ladies nevet kapták a határ menti keresztségben.
Én magam épp 32 lettem, és mint gyermekét egyedül nevelő nő nem igazán tűnök az átlagember szemében buli királynőnek egészen addig, amíg nem találkozik velem egy béhetes zenés-táncos mulatságban. Társaim az úton Nyusz (neveket megváltoztattam, ki tudja.. ) – a hosszú szőke hajú, ám mediterrán mércével igen magas, ám rendkívül vonzó 25 éves ex-kolléganőm -, és akkor még általam nem ismert havernője Kitty, aki 27 éves, éppen hogy csak szinglivé vált barna göndör – görögök által spanyolnak titulált - nőszemély.
Lefelé utunk felének problémamentes voltát félig Józsi GPS-nek köszönhettük, ám a végén jól bezavart a drága. Ugyanis José nem ismerte Macedóniát, amivel egészen közös nevezőn van a hellénekkel, akik ezt az országot csak FIROM-ként emlegetik, hiszen Makedónia van csak a világon, és az biza Ellada határain belül. Eme rövid politikai eszmefuttatást persze egy hosszas görög-magyar baráti ismerkedés keretében tudatosult bennem, de most félre a politikával, vannak annál sokkal izgalmasabb dolgok is.
Miután José sokadszor akart minket megmenteni a számára nem létező ország elől és Bulgáriába irányítani, meguntuk hosszas „újratervezési” monológjait, és kikapcsoltuk, majd hagyományos térképes-mitfahreres módszerrel közelítettük meg a célországot. Józsi ezen – egy férfi szokásához mérten – úgy besértődött, hogy Görögországban egyszerűen nem akarta felismerni, hogy hol van, úgyhogy végképp nyugállományba helyeztük az út végéig.
Az út egyébként sem volt bonyolult, mert a pálya fölött folyamatosan, kb 10 kilométerenként olvasható volt a felirat: Thessaloniki, ami homályos általános iskolai emlékeink szerint ottan leledzik, ahova mi épp készültünk.
Megérkezésünkkor kissé fáradtan, de lelkesen üdvözöltük júniusban otthagyott barátainkat, az örökké vigyorgó gyros árust (a felesége ennyire nem volt azért jókedvű), Jorgos-t a templomszolgát (ne is kérdezzétek…), Gyurit, a pincért (eredeti nevén Ionnasis, de hasonlít egy kedves György ismerősünkre), és a többieket, akik névtelenül sok-sok „ella”-val láttak el minket (magyarul: gyere).
Néhány órás pihenés és szépítkezés után belevetettük magunkat a görög izgalmakba. Végigstrandoltuk Paralia-t és Olympic Beach-et, elmentünk Platamonasra egy barátnőnket és egy volt kollégánkat meglátogatni, menekültünk az udvarlók elől, akik többségében hónalj alatt suhantak el (alacsonyak voltak a mi 170 cm feletti magasságunkhoz), bejártuk Katerinit és Thesszalonikit.
Paralia és Olympic Beach a szokásos party-formáját hozta, egész éjjel nyüzsgött az árusok hívogatásától, a diszkóba vagy bárba induló, érkező fiataloktól, és a szezonslágerektől. Nappal a 30 év alatti korosztályból csak a családos egyedek képviseltették magukat a parton, általában apuka fehér felsőtesttel, amin a vörös és fehér részek izompóló mintát formáztak, a az első napokban magukon felejtett felsőruházat és a napozó krémek használatának, a nők által egyáltalán nem ismert elvek alapján történő teljes elvetése miatt.
Az anyukák pedig a kis vörös, néha a naptej túladagolás miatt hófehér bébik kergetése és emelgetése miatt sötét barna, időnkét vörösbe hajló vállal és háttal, ámde hófehér hassal és popóval szaladgáltak hol fagyiért, hol pedig apu, a pénztárca, a tenger, a bébi és a homokozó játékok között.
Az álmos ifjúság – teljesen egészségtelen módon – két óra körül csatlakozott az előbbiekhez, hol azzal idegesítve a családosokat, hogy majdnem fejbe vágják a vörös bébiket egy-egy keményebb labdával, hol nem túl irodalmi megfogalmazásaikkal egy-egy szebb nőszemély vagy úriember megjelenésekor. Az említett kiskorúak erre a homokozó lapát megfelelő mozdulatával homokviharral kedveskedtek az éppen naptejjel vagy olajjal bekent fiataloknak, akik ekkor fejben kitolták a gyermekszülés évét úgy négy évtizeddel.
Katerinit is meglátogattuk, ami nem egy bonyolult dolog, hiszen Paraliatól 7 kilométerre található, és 1,20 euróért a helyi busszal bemehetünk. Itt jegyezném meg, hogy Paralia tengerpartot jelent, olyan város vagy falu, hogy Paralia nem létezik, ez olyan, mintha Miami Beach-et egyszerűen Beach-nek hivnánk – na jó, a lépték nem ugyanaz, de azért érthető 
Szóval Katerini. Először is a templom mellett kell leszállni – baromi nagy, tehát nem téveszthető el, de ezt hívják Centrumnak is. A városka 3 „váci utcával” is büszkélkedhet, ami kb 100 méter séta után érhető el, és egyetlen térből nyílnak. Itt az ember lánya-fia találkozhat világmárkákkal, és helyiekkel egyaránt, ami szembetűnő, az a finoman is elérhető árakkal egybekötött jó minőség.
A középső váci utca végén egy csodás park is található, a szerelmesek parkja, amelyet most leginkább esténként a füves cigisek és az unokákkal sétálni kiváló nagymamák háborúja zilál, de egész elfogadható mértékben. Bemenni nyugodtan lehet, fényképezkedni meg érdemes a sok szép szökőkút és kertészeti megoldás mellett-előtt stb.
Platamonas Paralia Katerinistől kb háromnegyed órányira található, szintén tengerparti kisváros. Ha az előbbieket Siófokhoz lehet hasonlítani, akkor az utóbbi igazán méltó a görög Füred címhez, mert kellemes, kevésbé hangos, de nyüzsgő turistafalu. Kiváló pizzériáik és bárjaik az igényesebb, ennél fogva a 10-20%-kal több eurót költő közönség igényeihez igazodnak.
Az utolsó napokban pedig volt kollégánk, bátyja és annak barátja vendégszeretetét élvezhettük a csodás Volosban. Ez esetben a fiúk nem a legjobb oldalukat mutatták érkezésünkkor, mert a másnapos „hajnalos” kelés után kizárták magukat a saját házukból, és csak egy kávéjuk volt, ami egy hellén ifjút igazán rosszul tud érinteni. A borotválkozás előtti állapotban leginkább jetire hasonlító fickók később rendezték soraikat, és egy fehér kavicsos all-day bar-ral rendelkező tengerpartra vittek minket a Pilio hely és félsziget másik oldalára, ahol jó 200 méternyi úszás után is tisztán láttuk magunk alatt a fehérlő kavicsokat és a körülöttünk játékosan lubickoló halakat.
Összességében elmondhatom, hogy Görögország igazán jó kikapcsolódást nyújt az anyagilag kevésbé jól eleresztett népeknek is, hiszen jól és könnyen megközelíthető, és azért egy gyrost bármikor szívesen megeszik a magyar, főleg mindössze 2 euróért. Csodás tájakra juthatunk el, ha van egy kis vér a pucánkban, vagy mersz a táskánkban, vagy néhány ismerősünk, akik bátrabbak, mint mi magunk. A szórakozás teljes tárházát megtaláljuk itt a sportoktól kezdve a kulturális programokon keresztül a buli helyekig, csak győzzünk válogatni a kínálatból. Az emberek többsége sokkal barátságosabb és jobban érti a szolgáltatás szó értelmét, mint kis hazánkban, ennél fogva kevés pénzből is igazán úri módon lebzselhetünk kiválasztott nyugágyunkon egy ásványvíz áráért.
Elvitathatatlan erénye még az országnak a sok eldugott kis tengerparti öböl mély azúrkék átlátszó vizével, és hihetetlen gazdag gasztronómia, és kultúra, valamint az az igazi görög érzés, mi szerint már reggel 10-kor is elfáradva lehet frappét szürcsölni árnyékba és szidni a rendszert, mert akkor egészen helyinek fogunk tűnni.