Ada számomra egy igazi meglepetés. Igaz, ha csak úgy simán kerestem volna úticélt, vélhetően nem jutottam volna ide el soha, de hála a hobbimnak, egy fellépés alkalmával sikerült itt kikötnöm. A város Szerbiában, a magyar határtól mintegy 60 kilométernyire van, a Tisza partjánál. Komolyan én teljesen elámultam, amikor megérkeztünk. Nyári este volt, óriási forgatag mindenhol, mondjuk épp adai napokat tartottak (függetlenül ettől a nyüzsgés állandó), tehát színpadok, fellépők, nézelődők lepték el az utcákat mindenfelé. A hosszú sétáló utcában kávézók, kocsmák, éttermek sorakoztak fel egymás után, teljesen olyan érzésem volt, mintha valami olasz vagy görög faluban lennék. Olyan elképesztő élet volt, hogy teljesen magával ragadott. Fiatalabbak, idősebbek, mindenki nyüzsgött, jókedvűen beszélgetett még éjjel is a különböző vendéglátóhelyek teraszán, szóval annyira pozitív élmény volt, hogy az valami félelmetes. Miután helyi magyar családoknál voltunk elszállásolva, sokat beszélgettünk, és bár nem egy nagy metropolis, mégis komoly élet van arra. Persze, mint mindenhol, itt is vannak, akik begubózva, a négy fal között élik mindennapjaikat, de semmi jele a beszüttyedt falusi, vagy ha úgy tetszik, kisvárosi létnek. Teljesen olyan, mint valami mediterrán falu, holott alig egy karnyújtásnyira van a magyar határ.